Utazás a Passz utcába - A Voyage edzésén jártunk!

Írta: Szőnyi Gábor fotó: Szécsi József

   Voltak elképzeléseim és előzetes fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy jó lesz-e az nekem ,ha részt veszek a Voyage edzésén. Látván a meccseken a gyorspasszos focijukat, arra számítottam, hogy itt aztán biztos jól meg lesz hajtva az ember.
Ráadásul keddi edzés.
Nem is csalódtam sokat, megvolt a dózis, de megérte.

    A 22 fős társaság pontosan érkezett.
Kellemes, kedves fogadtatás után, a pályán cicázással vártuk Bajnóczi Tamás edző kezdést jelző szavait.
A labda olyan gyorsan pörgött, hogy biztos elszédült, de én is azon morfondíroztam közben, hogy bizony össze kell szednem magam, ha nem akarok macskaként nyávogva távozni a helyszínről.
   Jött a mester és négyfelé bontotta a társaságot, és ezután kisebb létszámokban folytatódott ugyanez a gyakorlat, természetesen egyérintőben.
Az edzéselem többféleképpen volt végeztetve, elmozgásokkal, szűkülő körben, levegőben.
Minden változat között nyújtások segítették a bemelegítést.


   Ezután „játék” következett, legalábbis az edző így nevezte. A társaság ezúttal két részre bontva a félpályán szintén egy érintéssel a labdatartást gyakorolta. Hiába a nagy létszám, mindenki nagyon sokszor ért labdához. Az a csapat nyert, amelyik először elérte a 100 átadást. A játékosok valódi versenyként és nagy kedvvel végezték a munkát.

 

   Ezután ismét négyes bontásban folytattuk.
Összetettebb feladatok következtek. A bóják között gyors kényszerítők, háromszögezések utáni lövések kiskapura, nagykapura.
Az edző mind a négy pályát maximális figyelemmel követte, de a tempó miatt egyszer sem kellett közbeszólnia, vagy leállítania a feladatvégzést, persze hibáknál mindig segített minket.
Jó felfogású labdarúgók a Voyage játékosai, tudják, hogy magukért csinálják, azért, hogy a hétvégi meccsen jók legyenek.

   

   Három a három elleni játék következett egy kapura, a két oldalon és a kaputlan részen élő fallal. A „fal” feladata a támadó csapathoz való labda visszajuttatás volt, természetesen ezt nem álldogálva kellett végezni.

   

   Miután ez az elem is véget ért, eljött az az egyetlen 10 perces időszak, amikor nem a passzok játszották a főszerepet.

Egy nagy kaput bevittünk a félpálya vonalára, az alapvonalon lévővel szembe. Mindkét oldalon egy-egy csapat állt fel. Lövések következtek olyan formában, hogy egy játékos labdavezetés után 18 méterről lőtt a másik védett, a kapura rúgás után, azonnal sprintelni kellett vissza, megpróbálni hárítani az ellenfél próbálkozását.
Verseny volt ez is a javából, a vége felé is jó kedélyű játékosokkal.

 

    Az edzést 50 felüléssel és egy nagy körrel zárta a csapat. A felüléseket én kihagytam, mert hirtelen eszembe jutott, hogy meg kell beszélnem a hétvégi mérkőzéseket a kollégámmal... 

A másfélórában repült az idő, közben a terhelés teljesen megfelelő volt.
Nagyon jó volt, hogy rengetegszer értünk labdába.

 

Ha Weöres Sándor verset írhatott volna a Voyage edzéséről, akkor az biztosan valahogy így kezdődött volna: Tiki-taka, csiki-csuki, passz, passz, passz.

 

Összességében, mi úgy értékeljük, hogy nagyon színvonalas tréning volt, messzemenőkig nyugodt légkörben egy komoly, sokra hivatott közösségben, egy tehetséges edzővel.

Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.