"A vírust is le kell győznünk!" - BLSZ-es sportvezetőket, edzőket, játékosokat kérdeztünk

Írta: Pestifoci.hu

blszpalya

Kíváncsiak voltunk, hogy a BLSZ közösségéhez tartozó játékosok, edzők, hogyan élik meg a koronavírus miatt kialakult helyzetet. Hogyan tekintenek edzők, játékosok most a mindennapokra, akik pár hete még a munkájuk mellett is nagyon aktívak voltak, mindennap sportoltak, edzéseket tartottak, közösséget építettek.

Mint labdarúgással foglalkozó oldal mi elsősorban ezügyben kíváncsiskodtunk, tisztában léve vele, hogy most a legfontosabb az, hogy vigyázzunk egymásra és az egészségünkre.

A képen Budapest egyesületeinek címei és pályatérképe.

 

Könczey Zsolt (a Nimród felnőtt és a Kelen női csapatának vezetőedzője): - Nehéz idők ezek az már biztos. A vírus előtti időszakban az én életem úgy nézett ki, hogy 2 hetente hétfőn voltam egész nap otthon a családdal. Most minden nap itthon vagyok, az idős embereknek segítünk vásárolni a telepen, illetve online programokkal tartjuk a kapcsolatot a játékosokkal. A Kelenben és a Nimródban is profin állnak a kialakult helyzethez a játékosok, edzők és vezetők, ami megnyugtat mindenkit. Nekem a legnehezebb, hogy nincs tétverseny, bár az ember próbál például az öccsével versenyezni néha, de az más. Én alapból egy pozitív ember vagyok, sokan mondják, hogy túl pozitív is, tehát könnyen megtaláltam ebben a helyzetben a jót. Végre a világ picit észhez kap, a levegő tisztul, a környezet megnyugszik, az emberek értékelni fogják az igazi kapcsolatokat! Kitartást mindenkinek, reménykedjünk, hogy hamar vége lesz!

 

Steer Ferenc (a BVSC női csapatának edzője): - Napi egyórát futok…, de ezen kívül itthon vagyok, rendezem a könyvtáram, a régi dolgaimat. Az életvitelemhez képest ez óriási változás, az első 3 nap pihenés még jólesett, de természetesen nagyon hiányzik a futball, a közeg, a munkám. Bizakodva várom, hogy nemsokára letűnik a vírus, és tudjuk folytatni a bajnokságokat. Nagyon bízom benne, de megértem, hogy nem lehet tudni semmit.

 

Ivancsó Dávid (az ASR Gázgyár játékosa és utánpótlásedzője): - Eléggé faramuci a jelenlegi helyzet, amelyről mindenkinek van egy véleménye. A társadalmi részébe nem mennék bele, maradnék a focinál. Mind játékosként, mind edzőként roppant nehéz helyzet. Kezdeném az utóbbival: ahogy más egyesületeknél is keresik mi a recept a jelenlegi helyzetre, mi is ezt tesszük. Egy edzéstervet összeállítottunk a srácoknak, de ez se 100%-os módszer, hiszen nem vagyok velük, nem látom milyen minőségben hajtják végre a feladatokat.
Én heti 3 alkalommal tartom magam szinten, ami elég nehéz, hiszen kiesett a legnagyobb motivációs tényező a hétvégi bajnoki! Az előbb említett mérkőzések hangulata, a hétköznapi ritmusból kieső edzések illetve a társaság roppantul hiányzik. Nekünk rosszkor jött ez a kényszerleállas, hiszen ebben a naptári évben rátaláltunk újra magunkra és a helyes útra. Reméljük, lesz alkalmunk még megmutatni, hogy helyezésünk messze nem méltó hozzánk!

 

Boldizsár Imre (a Csillaghegyi MTE elnöke, edzője): - Ilyen hosszú szünet még az életemben nem nagyon volt futball nélkül, ami most van és várható. Ami a legjobban hiányzik, az az öltöző illata, az edzések hangulata, a találkozások, a beszélgetések, minden, ami a labdarúgást körbeveszi. A játékosokkal beszéltünk, remélem, ahogy mondták nekem úgy lesz, és nem állnak le teljesen, hanem ki udvaron, ki a lakásban, de azért megoldja az edzéseket, és amikor majd újraindul az egész, mi majd készen állunk a folytatásra. Minden sportbarátomnak jó egészséget kívánok, és azt, hogy mielőbb újra találkozhassunk a pályán.

 

Kiss János ( a Törökbálinti FC edzője és kapusa): - Sajnos a koronavírus elérte hazánkat is. A mérkőzések és az edzések szüneteltetése jó döntés volt. Nekem a futball hétfőtől vasárnapig tartott, mivel játszom és edzősködöm is. A mozgás a futballközeg, a mérkőzések hangulata az adrenalin nagyon hiányzik. Nem igazán hiszek ennek a bajnokságnak a folytatásában, de majd kiderül. A leálláskor a második helyen voltunk rosszabb gólkülönbséggel. Bízom benne, hogy hamar vége lesz ennek a járványnak, mindenkinek jó egészséget kívánok, vigyázzunk egymásra!

 

Talabér Gábor (a Budatétény SE vezetőedzője): - Tavaly nyár óta, mikor átvettem a Budatétényt is, rengeteget dolgoztam, hogy sikeresek legyünk. Heti négy napomat vette igénybe a foci és a gondolataim legalább 1/3-át.
A jelenlegi leállás alatt rájöttem, mennyi fontosabb dolog van a labdarúgásnál, mennyit idegeskedtünk felesleges dolgokon. Ám mégis nagyon várom a visszatérést, hiányoznak a srácok, akik előhozzák a fiatalságom, hiányoznak az ellenfelek, akik inspirálnak, hogy jobb legyek náluk és hiányoznak a játékvezetők is, akikkel mostanában rendeződni látszódtak a viszonyok. Szeretném újra magasabb osztályban látni a Budatétény SE-t , amire minden esélyünk megvolt és remélem, lesz is.

 

Kövér Gábor (a KISE utánpótlásedzője): - Nehéz okosat és jót mondani egy ilyen helyzetről, de én mindig igyekeztem mindenből a lehető legjobbat kihozni és ezt tanítom a srácaimnak is. A mai magyar gyermeklabdarúgás legnagyobb rákfenéje a megfelelési kényszer és az ilyen helyzetek segítenek rávilágítani arra, hogy mennyire fontos, hogy élvezd, ha pályán vagy és se edzőnek, se szülőnek ne megfelelni akarj, minden percet használj ki. Nagy szerencsénk van a csapatomnál, mert remek közösségünk van, gyermek és szülő szinten is, így zökkenőmentesen átálltunk az otthoni edzésekre, igaz pont egy igazán jó kollektívának ez borzasztó lelkileg, mert a mai rohanó világban délutánonként megállni és edzést tartani vagy szülőként nézni azt, talán a legjobb kikapcsolódás, ami létezik a földön, nem beszélve a rengeteg közös focin kívüli programról, mely csapatunkra folyamatosan jellemző volt az elmúlt 2,5 évben és véleményem szerint nem csak az edzések minősége, de ezek is nagyban meghatározzák, hol tartanak a srácaink jelenleg. Ezt pótolni lehetetlen, bár nagyon igyekszünk folyamatos közösségi feladatokkal is. (élő quiz játék, filmnézés és közös elemzés sb...)
Ebben a helyzetben pozitívum leginkább az, hogy többet lehet a srácokkal személyre szabottan beszélgetni, írásos házi feladatokat adni, értékelni és ezáltal még jobban megismerni 1-1 személyiséget és segíteni a fejlődését. Összességében, amíg ki lehet menni sportolni (csakis egyedül!!!) működőképesnek érzem az edzéseket és a fejlődést is, de nagy kérdés számomra, mi lesz, ha a helyzet hónapokig tart, és esetleg további szigorításokra lesz szükség…
Ami a legjobban hiányzik az a közös munka, aki ebbe belekóstolt pontosan tudja, hogy sosem fog szabadulni tőle. Egyik percben még kemény vagy a srácokkal, a másikban már nevetsz valamelyik elképesztő poénján, mindannyian egy külön kis egyéniségek, akiket együtt látni és naponta megélni a fejlődésüket egy semmihez sem hasonlítható élmény!

 

Csillag András (a Svábhegy játékosa): - Játékosként a legnehezebb dolog a bajnokság szüneteltetése kapcsán természetesen a futball, a csapattársak, a meccsnapi hangulat és a sportkrémszagú öltözők hiánya. Futni és, erősíteni egyedül a szobában tudunk a szünet alatt is, de az előbbieket ez nem pótolja. Szerencsére Hobo és Vidéki Gábor (tartalékcsapatunk edzője) alapos és részletes edzésprogramot állítottak össze nekünk, hogy a lehetőségekhez mérten jó erőállapotban térjünk vissza a kényszerszünetről. Nem lehet tudni, hogy mi lesz a folytatás, a mi célunk továbbra is az első osztályú tagság megőrzése, ebből a szempontból pont egy kulcsfontosságú rangadó előtt álltunk a Gázgyár ellen, reméljük tudjuk folytatni a küzdelmeket.

 

Csoma Gábor (az FFC elnöke): - Nehéz helyzet ez, a mi életünkben még nem volt hasonló. Korábban szinte minden napot a pálya szélén töltöttünk. Edzések, meccsek, sok-sok győzelem, vereség, élmény kudarc, közösségi élet. Ez most nincs. Ugyanakkor az egészség és a védekezés a legfontosabb.
Nekünk is és mindenkinek a szabályokat be kell tartani, jól döntöttek, hogy leállították a bajnokságokat.
Idáig a felnőtt és az U19-es edzőink és játékosaink mindent megtettek, hogy a maximumot hozzák ki magukból, hogy jól dolgozzanak, jól játszanak. Erős alapozás után vagyunk, nagyon készültünk a tavaszi idényre, ezután nagyon nehéz volt a leállással szembesülni gyakorlatban. Az idáig aprónak tűnő dolgok felértékelődtek, most érezzük a hiányt (az öltözői hangulat, egymás zrikálása, a nikoflex illata…). Hiányzik ahogy az edző leszúrja vagy dicséri a játékosokat... Minden hiányzik, nagyon nehéz.
De bízunk abban, hogy mihamarabb vége lesz ennek helyzetnek, legyőzzük a vírust és a meccs végén majd, mi nyerünk, és újra találkozunk szurkolókkal, sportvezetőkkel, játékosokkal, ellenfelekkel, játékvezetőkkel a sportpályákon. A meccs végeredmény pedig legyen: Magyarország – Vírus 100 - 0

Mindenki maradjon otthon! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Fradi! Tempó, FFC!

Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.