Skadra László, az Inter magyar kapusa büszke a csapatára!

Írta: Szőnyi Gábor fotó: Daru Andrea

skadrall

Százszázalékos teljesítménnyel zárta a BLSZ2. őszi szezonját az Internationale CDF SE. A nagyrészt külföldi, főként afrikai játékosokból álló gárda kapuját, egy magyar kapus védi. Skadra László. Bár ezen az őszön nem az övé volt a főszerep, de arra, hogy mindössze csak 10 gólt kapott, ő is büszke lehet, mint ahogy csapatára is!
Az Intert hátulról sokszor nagyhanggal irányító kapust kérdeztük!

skadrall 001

- Mostanra te vagy az Inter egyetlen magyar állampolgárságú kezdőjátékosa.
Nehéz elképzelni, hogy nem állsz a zrikák kereszttűzében, ha a lelátói hangokat nézzük?

 

- Mikor játék közben megtalálnak beszólásokkal -többnyire a lelátóról-, nem azt
figyelem, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondja. Ha indokolatlanul mondanak sértőt rám vagy a csapattársaimra, akkor egyszerűen csak butának tartom az illetőt, és sajnálom.
A játékosok összetételéből adódóan egyértelmű, hogy nem egy átlagos csapatról van szó. Nemcsak, hogy más kontinensről, de azon belül is különböző országokból, régiókból, közösségekből jöttek ezek a srácok. Három és fél évvel ezelőtt, mikor, vagy féltucatnyian átigazoltunk a KISE-ből ide, számunkra is idegen, kicsit talán misztikus is volt az egész csapat, az öltözői légkör és a labdarúgás iránti hozzáállásuk, felfogásuk a játékosoknak.
Mostanra szinte csak én maradtam itt.

 

- Az öltözőtökben milyen a hangulat?

 

Azt talán kevesen tudják, de tavaly és előtte voltak perzsa csapattársaink is. El lehet képzelni milyen Bábeli zűrzavar van néha az öltözőben, mikor egyszerre folyik a társalgás magyarul, angolul, franciául, perzsául és, hogy mindez ne legyen elég még helyi “tájszólással” illetve törzsi nyelven is, egymást és saját magukat is túlharsogva. Már a mérkőzések előtti taktikai eligazítás sem hétköznapi. Joel mester angolul, franciául és időnként magyarul is elmondja a feladatainkat.
De mégis, ez a zűrzavar, ezek a különbségek teszik színessé és varázslatossá ezt a csapatot. Mindenük az afrikai tánc, zene, ének. Csapattársaim erősen vallásosak, és őket nem érdekli, hogy ki honnan jött, csak az, hogy milyen ember vagy. Úgy érzem, az első perctől kezdve elfogadtak engem.

 

- Mondtad, hogy a KISE-ből igazoltál az Interbe, de mégis miért?

 

- Az ESMTK öregfiúkban együtt focizunk az Inter edzőjével, Joel-el, akinek kapusgondjai voltak. A KISE-vel akkor egy nagyon rossz szezont zártunk a BLSZ1-ben és kiestünk. Úgy éreztem, hogy jót tenne egy váltás és nyugodtan mondhatom , nem bántam meg. Megismertem és részese lehetek egy másfajta csapatnak és közegnek.

 

- Úgy veszem ki a szavaidból, hogy nagyon szeretsz itt futballozni?!inter-unione-budapestkupa

 

- Ha nem érezném jól magam, már biztos léptem volna. Tudni kell rólam, hogy nagyon “kellemetlen” csapattag vagyok . Az én mottóm: Nem az a profi aki pénzt keress vele, hanem az akinek olyan a hozzáállása. Edzésen is a legtöbbet igyekszem kihozni magamból, és ezt elvárom a társaktól is. Aki flegmán csinálja az edzést, arra pedig rászólok. Mérkőzésen pedig végkép nem tűröm a lazaságot. A meccs lefújásig tart, addig nincs szórakozás, mert abból hiba van, a hibából meg gól. A mérkőzésen nincs idő arra, hogy percekig irányítsak bárkit is. Aki elsőre nem teszi a dolgát, arra kénytelen vagyok keményebben rászólni. Ezért már kaptam leszúrást is, de én vagyok a kapus, enyém a felelősség. Ezek után inkább csapattársakat kellene megkérdezni, hogy szeretnek-e velem egy csapatba játszani .

 

- Tavaly a BLSZ1-ben jóval több dolgod volt a kapuban, a kevesebb vagy a több feléd érkező lövést szereted?

 

- Szerintem egyik kapus sem szereti, ha nincs foglalkoztatva egy meccsen. Rendkívül bosszantó érzés volt úgy kiesni tavaly, hogy a pályán megszerzett pontok alapján a 8-10. hely között végezhettünk volna. Szerettem, akartam az első osztályba védeni. Megmutatni, elsősorban magamnak, hogy még van helyem Budapest legjobbjai között. 

Az előző idény első osztályának a két favoritja a Pénzügyőr és a III. kerület volt. Az ő játékukon érződött az NB3-as ritmus és erő. Most itt a BLSZ2-ben elvétve jut hozzám
a labda. Nehéz így formában maradni. Jó eséllyel jövőre ismét egy osztállyal feljebb
lépünk, de addigra már túl leszek a 42. születésnapomon.

 

- Valóban csodás őszt zártatok, hiszen minden meccseteket megnyertétek. Milyen volt a szezon?

 

-Bármely szinten figyelemre méltó teljesítmény egy ilyen siker. Több mindennek betudható ez az eredmény. Elsősorban a játékoskeret minden tagja megállná a helyét magasabb osztályban is. Komoly fizikai és taktikai edzéseink vannak, amin megfelelő
létszámmal és hozzáállással veszünk részt. Természetesen egyik mérkőzést sem úgy kezdjük, hogy ezt is simán nyerjük. Általában saját magunknak tesszük nehézzé a meccseket, ha nem koncentrálunk elégé a befejezéseknél. Mivel amatőr szinten vagyunk, időnként felüti a fejét az egyénieskedés a játékban, de eddig ezek is belefértek még. Számunkra minden meccs nehéz. Ellenünk már BLSZ1-ben is jobban készült mindenki. Itt a “kettőben” pedig még inkább, hiszen félnivalója nincs az ellenfélnek. Ha veszítenek, rá mondják, hogy “papírforma”, de egy döntetlen, vagy egy győzelemmel nagy skalpot és figyelmet szerezhetnek, ami biztos megjelenik a Pesti Foci oldalán is.

 Sok jó meccset játszottunk ősszel. A Gázművek rögtön egy presztízs derbi volt, ami nagy lökést adott a továbbiakra. A csupaszív SZAC beköszönt 2 óriási szabadrúgásgóllal. A Kikötőn a pályával is meg kellett birkóznunk, Csillaghegyen a szurkolók varázsoltak elképesztő hangulatot. A MAFC pedig talán a legegységesebb és legszimpatikusabb csapat volt. Az ESMTK és a Budatétény elleni meccs pedig a régi emlékek miatt maradnak emlékezetesek a számomra.

 

Tags: Inter CDF SE
Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.