Keress archív híreink közt!

Budapest csapatai:

Statisztika:

Köszönjük a csapatok nevében is!

stat



minkoliver

 

A MUN SE interjúja:

 

Nyert a MUN SE – most éppen nem a zöld gyepen, hanem az átigazolás pályáján. Egy olyan játékos került csapatunkhoz, aki mind a pályán, és a pályán kívül is példakép lesz nem csak a MUN SE utánpótlás játékosainknak, hanem a felnőtt csapat játékosainak is. Mink Olivérről van szó, akit szeretnénk egy kicsit bemutatni nektek

 

- A’90es évek közepén játszottam ellened először egy teremtornán, ahol a legjobb négy közé kerülésért ejtettetek ki minket – többek között a Te góloddal. Emlékeim szerint meg is nyertétek azt a tornát egy nagyon erős csapattal. Ott játszott rajtad kívül több nagyszerű játékos köztük Ángyán Norbi, Gera Zoli, és Zoli apukája, Gera Sanyi is.

Tartod Zolival a kapcsolatot?
I

gen, tartjuk a kapcsolatot. Az angliai tanulmányaimban nagyon sokat segített. Természetesen a kapcsolatunk baráti, de már nem olyan mint régen, hiszen mindketten más városban élünk, családos emberek vagyunk és a munkánk miatt a szabadidőnk is kevesebb.

- Azért ha jól tudom, Te igazából nagypályás focista vagy, és szép karriert futottál be a zöld gyepen?

- Sajnos nem olyan szépet, mint amiről gyerekként álmodtam, de egy Pécs melletti faluból, abban az időben nehezebb is volt előrejutni. Akkor még nem voltak scoutok, nem volt youtube, ahol az ember eladja magát. Ehhez képest 17 évesen már NB2-ben játszottam Komlón, majd onnan Újpestre kerültem, ahol 2 évig játszhattam. Onnan visszakerültem Pécsre. Még fiatalon kikerültem Ausztriába, majd onnan Egyiptomba az akkori bajnokhoz. Kicsit kacskaringós volt az út, de azért tényleg szép.

 

- Magyarországon Pécs a kedvenc városod?

- A családommal ott élünk, van egy szép házunk, nagyon szeretjük, de nem vagyok elkötelezve sehova. Sok szép város van, közöttük Budapest, de Balatonfüredet is nagyon szeretjük a feleségemmel. A gyerekeim (3 van) már a modern kor részei, nekik inkább már a külföldi városok jönnek be jobban. Talán a fiam az aki Budapestet szereti leginkább.
Pécsen lettél NB1 es edző. Tehát PRO licences edző vagy. Milyen élmény volt NB1es csapat kispadján ülni?
Már fiatalon is tudtam, hogy edző szeretnék (akarok) lenni. Sokat álmodoztam, hogy a PMFC edzője leszek. Sajnos nem egészen úgy valósult meg, ahogy ideális lett volna, elég nehéz helyzetben kerültem a csapat élére. Előtte viszont nagyon szép volt bajnokként feljutni az első vonalba. Egyébként az első osztály kispadja sem nagyobb élmény, mint máshol. Én mindenhol nagyon szerettem edzősködni, legyen az utánpótlás, felnőtt amatőr, vagy felnőtt profi csapat. Most például Kaposváron vagyok a Bene Ferenc Akadémia Szakmai Igazgatója, de ezt is nagyon szeretem, minden nap élmény a fiatalokkal dolgozni. Természetesen az embert (ha valaki versenyző típus) vonzzák a kihívások, az újabb- és újabb lehetőségek. Én is ilyen vagyok, nagy ambícióim vannak, szeretném azt a sok jót amit a labdarúgástól kaptam visszaadni.

- Múltkor eszembe jutott Dárdai Pál, aki úgy lett a berlini Hertánál felnőtt edző, hogy előtte az utánpótlásban tevékenykedett. Te is bejártál egy ilyen utat, csak nem a Herta, hanem a PMFC berkein belül.

- Nálam ez fordítva történt, én a PMFC- nél először pályaedző, utána vezető- edző, majd szakmai igazgatója lettem. Több olyan játékos játszik most az NB1-ben, akik a kezeim közül kerültek ki, de az NB2-ben is sokan vannak. Nagy Dominik például még talán nem volt 17 éves, amikor először játszattam az első osztályban. Akkor sokan kinevettek, azóta Dominik válogatott játékos lett. Dibusz Dénesről is nyilatkoztam, hogy nemzetközi szintű kapus lesz, amiért szintén megtaláltak, de az idő itt is engem igazolt. Nem szabad csak a mának élni a magyar labdarúgásban sem, kell látni a jövőt, és azt építeni is kell. Persze van benne rizikó, de abban nagyobb, ha nem tervezzük a jövőt is.

 

- Emlékszem egy MLSZ-es labdarúgó akadémiai értékelésre, ahol az ország akadémiáit értékelték és ott Téged kiemeltek, hogy milyen nagyszerű munkát végzel a PMFC-nél.


-Pedig csak annyit csináltunk, hogy nem a csapatok eredményére, hanem az egyén fejlődésére tettük a hangsúlyt. Az nagy probléma a magyar utánpótlásban, hogy az utánpótlás edzők a fiatalokat beáldozva a maguk sikerét építik. Nekünk itt hátra kell lépni egy kicsit, itt nem mi vagyunk a fontosak, és mindent az egyén fejlődése alá kell rendelni. Egyébként szerintem is sikeresen dolgoztunk a pécsi utánpótlásban a nagyszerű kollégáimmal karöltve.
És ahogy tudom, folyamatosan tanulsz. Gondolom ez a cél szolgálta a külföldi munkavállalásodat is?
Ez tulajdonképpen egy kényszerpálya volt, de nagyon élveztem, viszont a család miatt vissza akartam jönni. Az pedig, hogy az ember folyamatosan tanul, szerintem természetes, hiszen a labdarúgás is folyamatosan változik. Ezzel egyébként szerintem nagyon sok edző van így, azt látom, hogy egyre több a felkészült magyar edző.


- Ismerem a habitusod a tenni akarásod, ha lehetőséged lenne valamelyik NB-s egyesület felnőtt csapatánál vezetőedzősködni, belevágnál?

- Igen, de csak akkor, ha tiszták a viszonyok, világosak és reálisak a célok, és meg van a hosszú távú koncepció az előrelépésre. Tárgyaltam csapatokkal eddig is, de nagyon kevés helyen láttam a tudatos építkezést. Sajnos sok helyen nem nézik a csapat fejlődését, hanem a pillanatnyi eredmény alapján véleményezik az edző munkáját. Tudomásul kell venni, hogy a tartós eredmény nem magától jön, az ahhoz vezető utat meg kell alapozni. Természetesen, ha lenne egy korrekt ajánlat, akkor szívesen belevágnék.

- Mielőtt félreértenék a kedves olvasóink, szögezzük le: Te a MUN SE-be nem edzőnek jössz – bár örömmel vesszük a tanácsaidat és nagy megtiszteltetés tanulni Tőled – hanem focistának. De nem az öregfiú csapatunkba, hanem az I-es csapathoz. Ennyire hiányzik a nagypálya? És gondolom Tánci (Tánczos Ferenc) is kellett hozzá?


- Pár hete még eszembe sem jutott, hogy valaha is még nagy pályán fogok játszani, de a baráti hívásra nem mondtam nemet. Azért a fiataloktól nem szeretném elvenni a helyet, nem hiszem, hogy 90 perben fel tudnám venni a versenyt a fiatalabb korosztállyal, de 1/2 órára, 25 percre jó vagyok.

- A MUN SE - köszönhetően Táncinak (Tánczos Ferenc)– nem csak egy Mink Olivért, hanem egyből kettőt igazolt le.
Igen ez a másik amiért vállaltam a szereplést. Biztos nagy élmény lesz a fiammal egy csapatban játszani. Remélem ezzel ő is így van. Tehetséges, technikás játékos, de nem volt meg benne az az elszántság, ami nélkülözhetetlen a profi játékhoz. Ausztriában is játszott a csapatomban, szerintem erőssége lehet a MUN SE-nek. Remélem, sőt tudom, hogy itt, az utolsó csapatomban, ahol játszani fogok, sok új barátra találunk, mert az amatőr focinak ez is az egyik üzenete.

Készítette: Tóvári Zsolt

Megosztom
comments

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárulsz a cookie-k használatához.